Hideg decemberi délután volt. A házakban az asszonyok készítették az ünnepi vacsorát, a férfiak az udvarokon lapátolták a frissen hullott vizes havat. Mindenki Szentestére készült.
A templom melletti parkban, két ember dolgozott, Jóska bácsi és segítője, Márton. Jóska bácsi egy mindig mosolygós, csupa szív ember, egy művész, aki az iskolában a gyerekeket arra tanítja, hogy észrevegyék az Isten által teremtett világban a szépet. Most is nagy odaadással dolgoztak, mit sem törődve a sűrűn hulló vizes hópelyhekkel. Csak egy céljuk volt, hogy estére elkészüljön a betlehemi istálló.
Elsőt harangoztak az éjféli szentmisére, és már érkeztek a Jóska bácsi által, jó előre kiválasztott kis szereplők, akik nagy örömmel fogadták el a felkérést, és öltöztek be a gondosan előkészített ruhákba, hogy minél hitelesebbek legyenek.
Leghamarabb Mária foglalta el helyét a kis jászolnál, mellette József, mögötte az angyalok, és körülöttük pásztorok és a napkeleti bölcsek. Volt ott bárányka és szamár is. Na de nem akármilyen szamár, neve is volt: Csillag. Csillagot Jóska bácsi egész évben azért gondozta, hogy egy este ő is szerepelhessen az élő betlehemben.
A templom harangjai másodjára szólaltak meg. Az emberek lassan szállingózni kezdtek az éjféli misére. Kinn hűvös szél fújdogált, ezért Márton tüzet gyújtott, hogy a kis szereplők ne fázzanak.
A betlehemest játszó szereplők, valahányszor elindultak a templomba, mindig jött egy-két kíváncsiskodó kisgyerek, aki miatt újból visszaálltak a helyeikre, arra gondolván, hogy nem hagyhatják üresen a jászlat.
Már harmadjára álltak vissza helyükre, amikor jött egy apa a kisfiával. László volt az, aki már több évtizede egy nyugat-európai nagyvárosban él feleségével és kisfiával, a hat éves Mátéval. Karácsonyra látogatóba jöttek a nagyihoz.
Máté nagy érdeklődéssel nézte a betlehemi istállót, és kérdezősködött édesapjától.
-Apa, mit csinálnak ott a gyerekek?
-Kisfiam, a gyerekek azt mutatják be, hogy ilyen lehetett a betlehemi istálló a kis Jézus születésekor. Látod, ott ül a jászolnál Mária és vigyáz a kisdedre, mellette József, mögötte az angyalok.
-És apa, mi az a kis szőrös?
-Az egy bárányka, kisfiam.
-S apa, az a szürke s nagy füle van, az mi?
-Az egy számár, Mátéka.
-És az döf ?!
-Nem, az egy szelíd állat.
-Akkor megsimogathatom? – Az apa beleegyezett.
Máté odaszaladt, és megsimogatta Csillag kócos haját.
-Na jól van kisfiam, menjünk.
-Apa, nem fázik a kis Jézus?
-Nem ez az igazi kis Jézus, ez egy játékbaba.
-Na de akkor az igazi kis Jézus hol van?
-Hát… tudod kisfiam… – próbált válaszolni az apa.
-Hol van apa, hol van a Jézuska? – ismételte a kérdést a kisfiú.
-Na, gyere menjünk haza, mert megfázol.
Amint hazaértek, és bementek a jó meleg szobába, a nagymama örömmel újságolta, hogy amíg nem voltak odahaza, megérkezett az angyal.
A gyerek örömmel nézte a karácsonyfát, és az alatta sorakozó ajándékokat, de még mindig az a kérdés foglalkoztatta, amire korábban nem kapott választ édesapjától. Ezért ismét kérdezte apjától:
-Apa, hol van az igazi Jézuska?
Erre az édesapja levette a nagymama polcáról a Szentírást, és lázasan lapozni kezdte, mert nagyon pontos választ akart adni fiának. A kisfiú türelmetlen volt, ezért a nagymamát is megkérdezte:
– Nagyi, hol van most a kis Jézus?
A nagymama ölébe ültette, és elmesélte, hogy az Isten több mint kétezer évvel ezelőtt elküldte a Földre egyszülött Fiát, hogy az embereket megváltsa bűneiktől. Elmondta azt is, hogy most is itt van közöttünk, és Jézussal ma is lehet találkozni a templomban, Szentmise alkalmával.
-Apa, ezzel a Jézussal akarok találkozni én is! Ugye megígéred, ha következő karácsonykor eljövünk a nagymamához, akkor mi is elmegyünk a templomba Szentmisére? És utána oda állhatok a pásztorokkal a jászol mellé?!
Az apja visszagondolt arra, hogy neki kiskorában milyen örömet jelentett az, amikor barátaival mehetett énekelni a rokonokhoz, szomszédokhoz, és még a pásztorjátékban is szerepelhetett. Elszégyellte magát, hogy ezekből az örömökből nem lehetet része fiának. Egy kövér könnycsepp gördült le az arcán, bólogatott, megígérte.
Időközben véget ért a Szentmise. Az emberek kijöttek a templomból, és örömmel állták körül a betlehemi istállót, a pásztorokkal együtt énekelték: ,,Jézus, József, Mária… szívemben szállástok! ”
Már későre járt, és mindenki hazaindult. A kis szereplők is készültek haza. Mária hideg kis kezeivel súrolta elzsibbadt lábait, az angyalkák sietve szaladtak szüleikhez, hogy megfoghassák azok meleg kezeit. Márton kioltotta a már alig pislákoló tüzet. Jóska bácsi hóna alá fogta a kis jászlat, a másikkal pedig eloldozta a szamarat.
Fáradtan, megfázva, de mégis boldogan indultak haza, mert úgy érezték, hogy ez alkalommal is sikerült egy kis örömet lopni sok felnőtt és gyerek szívébe.
Török Tímea, VI. A
