(írások, gondolatok, gyerekszájak, történetek)
Engem anyukáék nagyon szeretnek. Misikét nem annyira, pedig nekik sokkal több pénzük van. Nekem anyuka mindent megenged, azért mert ő gyerekkorában szinte semmit nem kapott meg. Ők nagyon szegények voltak.
Azt mondta azért gürcöl egész nap, hogy nekem jó legyen. És nekem nagyon jó, minden nagyon jó. Addig maradhatok fent, amíg akarok. A spenótot nem muszáj megegyem, igaz még sosem volt nálunk spenót, de ha lenne nem lenne muszáj megyegyem. Megkóstolhatom a sört, amit anyukáék isznak, de csak azért mert nagyon kívánós vagyok. És nehogy megbetegedjek a kívánástól. Egész délután sétálhatok a barátnőmmel, tanulás után, mert a mozgás jót tesz. Anyuka úgyis későn jön haza, vele alig találkozom. Gürcöl, ahogy ő mondja. Dolgozik későig, reggel mikor felkelek neki muszáj aludnia.
Nem nagyon találkozunk. Ha nincs energiám, veszünk energiaitalat, az segít, hogy összeszedjem magam.
Szerintem Misike engem nagyon irigyelhet. Ők spenótot esznek sokat, este 9 kor le kell feküdjenek, nem szabad sétáljon egész délután, pedig ráférne, az anyukája szemmel tartja, szinte sosincs egyedül, főleg otthon. Náluk mindig van otthon valaki. Nem internetezhet csak napi 2 órát. Mikor ezt én meghallottam, majdnem elájultam. Micsoda tragédia!
Igaz, hogy sokszor jókedvű, nincs panasza, azt mondja, szerintem csak tetteti magát. De csak azért, hogy mi irigykedjünk rá!
K.Zs
