Kedveseim! Elérkezett az új egyházi év első vasárnapja, amikor meggyújtjuk az adventi koszorú első gyertyáját, jelezvén, hogy várakozunk Jézus megszületésére. Idén Alfalu egykori plébánosának, Pálfi Gézának gondolataival készülünk az ünnepre.
Nagyszüleitek ismerték és szerették őt. Mesélik, hogy az ő idejében tele volt a templom és a plébániai hittanórákról sem hiányzott senki, mert jó volt vele lenni, mert áradt belőle Krisztus világossága. Hallgassátok meg gondolatait, melyeket 1975-ben mondott a diákoknak.
Advent első vasárnapja: Több örömet!
Sok hiánycikk van az életünkben, de azt gondolom, hogy nincs egyre sem úgy ráéhezve az ember, mint az örömre. Több örömet! Az öröm egész lényünket átható, derűs, vidám és kellemes érzés. Nincs semmire sem úgy rászorulva az ember, mint az örömre. Ezt tudta Urunk és ezt akarta adni. Állandóan örömet hirdetett. Tudta, hogy senki sem tesz olyan jót, mint aki örömet ad.
Emlékezzünk Szent Ferencre, aki koldus szegényen dalolta végig a világot. Nem volt pénze, nem volt sok öltözete, csupán egy zsák és egy kötél a derekán, de volt több zsákra való öröme. (…)
Örömünk nem a körülöttünk lévő tárgyakból fakad – mondja Kis Szent Teréz -, hanem a lelkünkben, lelkünk rejtett mélységeiben honol az. Az ember ugyanolyan boldog lehet a sötét nyirkos börtönben, mint a legragyogóbb királyi palotában. Így én is boldog vagyok a Kármel (kolostor) zajtalan magányában, jóllehet testemet és lelkemet is szenvedés tépi, marcangolja, mint ott künn a világban, hol szükséget miben sem szenvedtem, és hol a családi tűzhely édes éveit élveztem.
Tehát nem az az öröm, hogy az életem problémamentes. Pál apostol is súlyos börtönéből kiáltja világgá: Örüljetek az Úrban, újra mondom…(…)
Örülni kell. Miért kell örülni? Mert szeret minket az Isten. Mert fiatalok vagyunk. Előttünk a nagy lehetőségek birodalma. Előttünk az élet. Örülnünk kell, mert embertestvérek vesznek körül minket. Örülnünk kell, mert az életet teleszórta Isten apró örömökkel. (…) örülnünk kell, mert az öröm felfokozza az életerőnket. Csak az örvendező ember tud nagyot akarni és nagyot tenni.
Örülnünk kell, mert másoknak is örömet kell adnunk. (…) Örülnünk kell, hogy lássák embertestvéreink, hogy közeledni akarunk hozzájuk. Sokszor egy nevetés, egy mosoly közelebb hozza egymáshoz az embereket, mint az évekig tartó egymás mellett élés.
Örülnünk kell, mert az örvendező ember erősebb. Axel Munthe mondja, hogy az ördög sem tudja legyőzni azt az embert, aki még tud nevetni. Igyekezz hát életedben mindent örömmé tenni! Ne keresd a nagy örömöket. Elégedj meg annyival, amennyi minden nap jut. És annyi is boldoggá tesz, ha a lelkedben ég a kegyelem és szereted az Istent.
Az öröm nagyon szükséges. Manilában (egyetemi) tanszéket állítottak fel a humornak. Tanuljuk mi is az örömet, a humort, a mosolyt, a jókedvet!
1975. november 28.
