"Emléke sír a lanton még..."
62 Images
Hazádnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar-. Bölcsőd az s majdan sírod is, Mely ápol s eltakar.
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
Nagyobb baj van, inspektor uram! Lázadás, rebellió! Pesten kitört a forradalom.
Úgy tűnik, azok is csatlakoznak a tüntetőkhöz…
Az már baj, nagyon nagy baj.
Itt van, mindent feljegyeztem.
Éljen Tancsics, éljen a szabadság, éljen a haza!
Éljen Tancsics, éljen a szabadság, éljen a haza!
Szabadság, egyenlőség, test-véri-ség!
Szabadság, egyenlőség, test-véri-ség!
Kossuth ja! Metter-nicht! Kossuth ja! Metter-nicht!
Szabadság, egyenlőség, test-véri-ség! Szabadság, egyenlőség, test-véri-ség!
Ne majmozzátok a külföldet, hanem fejlődjék e nemzet magából; … ”
Éljen a szabadság! Éljen a haza! Éljen Magyarország!
Mit kíván a magyar nemzet?
Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
Közös teherviselés. Éljen ….
Szabadság, egyenlőség, test-véri-ség!
Szabadság, egyenlőség, test-véri-ség!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hát bizony nagy ribillió volt, szónoklatok, hazafias dalok, zászlólobogtatás.
Tartsátok tiszteletben e napot, melyen a nép szava először megszólalt
jelezze önnek is és mindnyájunknak hazafias kötelességünket: a hitet, a hűséget és a helytállást rendületlenül.
Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar-.
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.
A nagy világon e kívűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
A nép jogokat követel! Elképesztő! Köhög a bolha!
Maga menjen vissza Pestre, és tartsa nyitva a szemét!
„Öcsém, Jankó! – A csibész, mindig így szólít, pedig vagy hat évvel fiatalabb nálam!
. Ne is forduljon vissza addig, amíg egyetlen magyar ember is nem él szabadon és egyenlő jogokkal ebben az országban.
Jánoskám! Egy deputáció jött, a falubeliek megkezdték a nemzetőrség szervezését, s kérik, hogy maga is csatlakozzon hozzájuk.
Ha a haza hív, hitvány, ki meg nem hallja!
Hogy beáll közibénk, nagyszalontai nemzetőrök közé, a haza és a közbátorság védelmére.
Akkor csapjon bele, tekintetes jegyző uram!
Nem kell azt már megírni, mert meg vagyon írva. A címe: Nemzetőrdal.
Süvegemen nemzetiszín rózsa, Ajakamon édes babám csókja;
Ne félj, babám, nem megyek világra:
Nemzetemnek vagyok katonája.
Nem kerestek engemet kötéllel;
Zászló alá magam csaptam én fel:
Szülőanyám, te szép Magyarország, Hogyne lennék holtig igaz hozzád!
Olyan marsra lábam se billentem,
Hogy azt bántsam, aki nem bánt engem:
De a szabadságért, ha egy íznyi, Talpon állok mindhalálig víni.
De a szabadságért, ha egy íznyi, Talpon állok mindhalálig víni.
Tíz évvel a magyar forradalom és szabadságharc leverése után I. Ferenc József császár és magyar király Magyarországot készül meglátogatni.
És édes uram, ön ezt elfogadta?
Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin fű kövér?
S a nép, az istenadta nép Oly boldog rajta, Sire!
Ti urak, ti urak! hát senkisem koccint értem pohárt?
Azt látok én: de ördög itt belül minden nemes.
„Fegyver csörög, haló hörög, A nap vértóba száll, Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!
Ne szülj rabot, te szűz! anya Ne szoptass csecsemőt!...”
„Emléke sír a lanton még - No halld meg, Eduárd:
Átok fejedre minden dal, Melyet zeng velszi bárd.”
S Edvárd király, angol király Vágtat fakó lován;
Ötszáz, bizony, dalolva ment Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani Hogy: éljen Eduárd. –
Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal London utcáin ez?
De túl zenén, túl síp-dobon, Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan A vértanúk dalát.
Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,
anyai palástod fordítsd oltalmunkra!
Kegyes szemeiddel, tekintsd meg népedet, segéljed áldásra magyar nemzetedet.
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.
