Advent negyedik vasárnapja: A bátorság
A természetes emberi erények között jelentős helyet foglal el a bátorság. Mi a bátorság? Félelem nélkül vagy félelmet leküzdve cselekedni és vállalni magatartásunk következményeit.
Nem hősködés, annak semmi értelme nincs. Előre menni azon az úton, amelyen elindultunk – az a bátorság. (…) Amikor bátorságról beszélek, akkor nem gondolok a harcra, küzdelemre, nagy verekedésekre, ahol hős vagy és győzöl. Nem gondolok nagy dolgokra. Különben is igaza van René Bazinnak, amikor azt mondja, hogy az élet csupán három-négy olyan alkalmat tartogat, amikor bátornak kell lenni, a lényeg az, hogy minden nap tudjunk harcolni a gyávaságunk ellen. Milyen gyávaságunk ellen? A mindenbe belenyugvás gyávasága ellen. A megalkuvás gyávasága ellen. A középszerűség gyávasága ellen. A szociálautomaták ellen. Kik ezek a szociálautomaták? Ez egy új kifejezés. Azokat jelzik vele, akik a divatos társadalmi formákhoz automatikusan alkalmazkodnak. Akik feladják az egyéniségüket. Óriási bátorság kell ahhoz, hogy te megmaradj önmagadnak. Hogy ne légy tucatember. És ezért naponta harcolni kell.
Ne keress nagy alkalmakat, amikor megmutathatod, hogy te is milyen bátor vagy. Dugonics Titusznak is csak egyszer nyílt alkalma, hogy Nándornál törököstől a mélybe ugorjon. A bátorság tehát nem állandó hőstettek sorozata. Nincsenek Bőrharisnyák és Sólyomszemek, akiknek az élete hőstettek állandó sorozata, mint ahogy nincsenek Háry Jánosok és János Vitézek sem. Hétköznapok vannak hétköznapi emberekkel, akik életük nagy pillanataiban vagy hősiesen kiállnak a gátra, vagy pedig elsodorja őket az ár.
A bátorság nem azt jelenti, hogy soha nincs egy kis félsz bennünk. Képzeld a fotballcsapatot. Milyen lelkesen megy a pályára. Kipihenve. Győzni akarással. És mikor jó a csapat? Akkor, ha nem kap ki soha? Nem. Ilyen csapat nincs. Akkor jó, ha küzd, harcol akkor is, amikor már fárad, akkor is, ha az ellenfél már megnyerte a küzdelmet. Ha nem adjuk fel a reményt soha, hogy a dolgokat meg lehet fordítani. Hányszor megfordul egy teljesen kilátástalan eredmény, ha van kitartás! És így vagyunk a lelki életben is. Eséseink lesznek, vannak, mert emberek vagyunk. De az esés után is ujjult bátorsággal kezdeni elölről a harcot – ez a bátorság.
1456- ban Nándor alatt a török. A várban már alig van kardforgató főúr és nemes. Elmenekültek. Hunyadi pásztorokat trombitált a várba. Kapisztrán tüzelte őket latinul, olaszul. Követték, bár nem értették. Egymást is nehezen értették. Zömük magyar volt, de volt horvát, szerb, bolgár. És a török elfoglalta a külső várkaréjt. De ez a hirtelenében összetoborzott nép nézte Hunyadit, Kapisztránt, és kiverte onnan az ellenséget. Mert nem adták fel a harcot, a küzdelmet, a hitet a győzelemben.
1975. december 9.
Kedveseim!
Örüljetek! Dolgozzatok! Akarjatok! Legyetek bátrak! Ilyen lelkülettel várjátok a kicsi Jézust: örüljetek neki, dolgozzatok magatokon, akarjatok jók lenni, legyetek bátor tanúságtevői a szeretetnek!
