Meseműhely archívum 6
(írások, gondolatok, gyerekszájak, történetek)
Amikor apára nézek, tudom, hogy szeret. Engem is szeret. Először úgy köszöntem neki, hogy „Csókolom, Dezső bácsi!”, később „Szia, Dezső!”, és mikor anya összeházasodott vele „Szia, APA!” lett a köszönésből.
Apa, aki nekem jót akar, apa, aki felemel és megvigasztal, apa, akinek olvasok, apa, akivel focizok, apa, akinek segítek az asztalos műhelyben, apa, aki megtanított faragni, apa, aki reggeltől este dolgozik, és akit alig várom, hogy hazajöjjön és elővegye a „madárlátta kenyeret”. Igy hívja a maradékot, amit hazahoz. Apa, akinek bele fogok pótolni a fizetésébe a tanulmányi ösztöndíjamból, hogy elmehessünk 3 napra nyaralni. Apa, aki feljegyez minden fontosat egy kis noteszbe, mikor mentek ki a legelőre a bárányok, mikor kell kisborjú szülessen. Apa, aki minden vasárnap nagymisére megy.
Apa, aki minden este úgy fekszik le, hogy elmondja a vacsoránál miért volt hálás aznap. Apa, aki érti a vicceket és nagyokat kacag. Apa, akinek a világon a leggyógyítóbb az ölelése.
Apa, aki azt szokta mondani, hogy az alvás a legjobb tanácsot adó. Apa, aki nagyon szereti az én anyukámat, érte még a csillagokat is lehozná. Apa, akivel nagyon jó társasjátékozni.
Apa, aki olyan jó történeteket mesél, hogy megunhatatlan hallgatni. Apa, aki tud bátran félni.
Apa, aki nagylelkű.
Apa, aki a testvéremnek az édesapja.
K.Zs
Meseműhely archívum 5
(írások, gondolatok, gyerekszájak, történetek)
Amikor ajándékot veszünk a tanító néninek, mindig utánajárunk, hogy vajon mire lehet szüksége. Múltkor például én elmentem a lakására szétnézni. Persze nem azt mondtam, hogy jöttem szétnézni, vittem egy kis túrót, frissen elsózva, s közben nagyon diszkréten nézelődtem. De hiábavaló volt. Mert ennek a tanító néninek mindene volt. Könyvre nincs szüksége, egy csepp hely nincs a polcon. A kanapé tele párnával, szőnyeg szőnyeg hátán, váza van, virág mindenhol, falvédő van, kulcstartó is, Isten hozott/ Édes otthon tábla kettő is, székpárnák vannak, lábtörlőben nincs hiány. Esernyővel tele a tartó, tároló dobozok szépen egymásra felrakva, székely kapu kifaragva az előszoba polcon dísznek, a fal festményekkel tele. Nem mertem megszámolni, de legalább hét darab volt felszegelve. Kopogtató rendesen az ajón, ahogy kell. Kérdeztem, hogy a konyhája is ilyen jól felszerelt, mint a nappali meg az előszoba? Gondolom nem sejtette, hogy miért kérdezem, azt mondta szerencsére mindene van. Ha mindene van, akkor egy lábast nem vehetünk évvégén, mert a mindenben a lábas is benne van.
Beírtam az osztálycsoportba, hogy kedves anyukák, a tanító néninek semmire nincs szüksége, mindene van. Tehát nem jó ötlet a vízforraló, a kukta, a kenyérpirító , a szalámi szeletelő, az abrosz, a tejhabosító, a kapszulás kávéfőző. S szerintem nem lesz jó ötlet a kinti bográcsszett sem, mert tömbházban lakik, hol fogja azt a méretes üstöt tárolni. És a felfújható medence is elvetendő, helyszűke miatt. Így marad, amit legelőször ötletként bedobtam, mert környezetbarát, fenntartható, olcsó, nem giccs, ízléses és mégiscsak a tanító néniről szól.
K.Zs
Meseműhely archívum 4
(írások, gondolatok, történetek, gyerekszájak)
Szia Bori, annyira hiányzol, kimondani sem tudom. Mióta elmentél minden a feje tetejére állt! Te mindig olyan jó döntéseket hoztál. Sokszor eszembe jut a mottód: többet ésszel, mint ész nélkül!
Én csak veled mertem kilógni a sorból. Nélküled ez nem megy. Ezért ugyanazt teszem, mint az osztály. Az iskolában, az oszi nélküli osztálykiránduláson, pedig lehet kellene szólni az oszinak, vagy legalább A. szüleinek.
Anya konkrétan retteg mindentől, amit én bevehetek, megihatok, elszívhatok, ami tilos. Legyen az házilag kotyvasztott vagy vásárolt isten tudja mi, vagy üdítőbe kevert jókedvcsináló. Neki is elmondhattam volna mi történt a hétvégén A. –val, de akkor elárulom az osztályt, elárulom A.-t.
Tudom mi a helyes, de annyira félek! És elkezdtem rettegni attól, hogy ott fekszem kiszolgáltatottan, megsemmisítve, kifosztva, megfosztva mindentől, és később nem emlékszem semmire.
Lehet, ha megerősödöm, és merek kilógni a sorból, felcsapok fiatalokat megmentő aktivistának, buliban sokat ivók megmentőjének.
Oh, bárcsak itt lennél! Neked is tetszene ez a kihívás. Igaz?
Mindenesetre a jelen pillanatban a helyzet, ha nem akarod, hogy bántsanak, csináld azt, amit a többi! Vagy csináld úgy, mitha azt csinálnád.
Végszóként és elköszönésképpen: hiányzik az erőd, a bátorságod, a hited, hogy a világ jobbá tehető, a józanságod, a higgadságod, a türelmed, a hitelességed, a szenvedélyes elköteleződésed, az elfogadásod.
Miért kellett elköltözzetek?
T. szerint neked a legjobb, mert az osztrákoknál már legális kannabisz automaták is léteznek. És bármikor, ha kedved tartja, csak úgy “pipázgatsz”, míg mi itthon sanyargunk és sóvárgunk…
T. is tudja és mindannyian tudjuk, hogy te soha ki nem próbálnád. És bárcsak itt maradtál volna, hogy a döntésed belénk ivódjon, és mi is ennyire meggyőződve tudjuk ki nem próbálni a drogokat.
K. Zs
Meseműhely arhívum 3
(Írások, gondolatok, gyerekszájak, történetek)
Drága egyetlen Jakab fiunk!
Érkezel a ballagáshoz, és mi olyan csodálattal hódolunk neked. Hihetetlenül büszkék vagyunk Rád! Te vagy a legjobb, te vagy a legszebb fiatalember a világon. Már az óvodában is te voltál a legaranyosabb. A feladatmegoldásaid, a rajzaid elbűvölően szépek voltak. Össze nem hasonlíthatóak másokéval.
Te mondtad a legszebben a verset. Kitűntél a többi közül. Nem csoda, hogy a továbbiakban is ez a remeklés megmaradt. És nem csoda, hogy csendet akartál magad körül, hogy remekelni tudj. A kis házat is így érdemelted ki, neked tényleg kell egy külön kis lak, hogy ott tudj nyugalommal tanulni, létezni, barátaidat fogadni.
Voltak persze nehézségek, de tudnod kell: te nem hibáztál, te nem hibázol. Érthetetlen, hogy ezt mások nem látják.
Olyan fatasztikus, hogy minden kört, délutáni foglalkozást kiróbáltál. Jártál már focira, hokira, táncra, rajzra, úszásra, cserkészetre, hangszertanulásra.
Olyan sokoldalú vagy. A pályaválasztás is remekül fog sikerülni. MI MÁR APÁDDAL MEGVETTÜK AZ AKTATÁSKÁT, AMIVEL BELÉPSZ MAJD AZ ÚJONNAN ALAPíTOTT céged irodájába. Tettünk neked egy kis útravalót bele! Már látjuk előre, hogy te leszel a legzseniálisabb főnök. A legszuperebb vezető!
Mert egy ilyen szuper gyerekből csak szuper felnőtt válhat!
K. Zs
Meseműhely arhívum 2
(Írások, gondolatok, gyerekszájak, történetek)
Engem anyukáék nagyon szeretnek. Misikét nem annyira, pedig nekik sokkal több pénzük van. Nekem anyuka mindent megenged, azért mert ő gyerekkorában szinte semmit nem kapott meg. Ők nagyon szegények voltak.
Azt mondta azért gürcöl egész nap, hogy nekem jó legyen. És nekem nagyon jó, minden nagyon jó. Addig maradhatok fent, amíg akarok. A spenótot nem muszáj megegyem, igaz még sosem volt nálunk spenót, de ha lenne nem lenne muszáj megyegyem. Megkóstolhatom a sört, amit anyukáék isznak, de csak azért mert nagyon kívánós vagyok. És nehogy megbetegedjek a kívánástól. Egész délután sétálhatok a barátnőmmel, tanulás után, mert a mozgás jót tesz. Anyuka úgyis későn jön haza, vele alig találkozom. Gürcöl, ahogy ő mondja. Dolgozik későig, reggel mikor felkelek neki muszáj aludnia.
Nem nagyon találkozunk. Ha nincs energiám, veszünk energiaitalat, az segít, hogy összeszedjem magam.
Szerintem Misike engem nagyon irigyelhet. Ők spenótot esznek sokat, este 9 kor le kell feküdjenek, nem szabad sétáljon egész délután, pedig ráférne, az anyukája szemmel tartja, szinte sosincs egyedül, főleg otthon. Náluk mindig van otthon valaki. Nem internetezhet csak napi 2 órát. Mikor ezt én meghallottam, majdnem elájultam. Micsoda tragédia!
Igaz, hogy sokszor jókedvű, nincs panasza, azt mondja, szerintem csak tetteti magát. De csak azért, hogy mi irigykedjünk rá!
K.Zs
Meseműhely arhívum 1
(Írások, gondolatok, gyerekszájak, történetek)
Én ha elsőáldozó leszek mindenképpen egy „elektromos rózsafűzért” szeretnék kapni. Órám van, okos órát hoz az angyal. A nyuszi meglepett egy táblagéppel. És a mikulás is megvan, hogy mi legyen.
Azért gondolom, hogy az „elektromos rózsafűzér” a legjobb kérelem, mert az nagyon kisegít majd engem: helyettem imádkozni fog. Úgy hallottam, hogy nagyon hosszú imákat kell mondani annak, aki átmegy a vizsgán, és az Úr asztalához járul.
És tudom azt is, hogy keresztmamiék már most törik a fejüket, hogy mit ajándékozzanak nekem. Pedig csak jövőre leszek harmadikos. Arany nyakláncot ne vegyenek, mert azt anya lenyulná, pénzt sem szeretnék kapni, abból tuti vennénk egy új aragázt. A testvérem elsőáldozási pénzét is arra költötték. És már elég rozoga állapotban van.
Szóval, „elektromos rózsafűzér”. Szerintem Magyarországon valamelyik kis vallási boltban lehet kapni. Itt nem tudok róla, ha lenne, akkor már mindenkinek az lenne. Anyáéknak is, Inci néninek is, a szomszédban, s gondolom, hogy a pap bácsinak is. Hiszen borzasztó sokat kell, hogy imádkozzon. Másokért főleg.
Néha bevinném hittan órára, ott a tanár néninek is segítségére lenne. Vagy bárki kipróbálhatná. De csak egyszer.
Kiss Zsuzsanna iskolai tanácsadó (pszichológus)
