Legelső úticélunk Agyagfalva volt. Ott megtekintettük az Agyagfalvi Emlékházat, amit az 1848-49-es forradalom emlékére 2019. október 16-án adtak át, pontosan a Székely Nemzetgyűlés évfordulóján.
Március 26-án a két hetedik osztállyal, két hatodikossal, két kilencedikessel, két tizenkettedikessel, rajtam kívül még négy nyolcadikossal és öt kísérő tanárral gyülekeztünk az iskola előtt, hogy aztán teljes létszámmal elinduljunk a március 15. témájú kirándulásunkra.
Legelső úticélunk Agyagfalva volt. Ott megtekintettük az Agyagfalvi Emlékházat, amit az 1848-49-es forradalom emlékére 2019. október 16-án adtak át, pontosan a Székely Nemzetgyűlés évfordulóján.
Bent az emlékház ötletének megalkotója, Kápolnási Zsolt fogadott. Ő vezetett körbe az emlékházban és mesélt nekünk a székelyek eredetéről, illetve a székelyek szerepéről a forradalomban. Ott bent még láthattunk képeket, emléktárgyakat, illetve a térképek mellett voltak interaktív táblák, melyek segítségével még jobban elolvashattuk az adott esemény leírását.
Következő állomásunk Fehéregyháza volt, ahol a Petőfi emlékmúzeumot látogattuk meg. Ott megismerhettük a sokat hurcolt Petőfi-szobor történetét, illetve több teóriát is hallottunk, hogy milyen feltételezések vannak az író eltűnéséről. Itt meséltek arról is, hogy utoljára élve itt Fehéregyháza határában látták Petőfit, ahol emlékművet is állítottak. Visszafelé ezt is megtekintettük.
A fákkal beborított, számunkra már hangulatos udvaron még volt egy nagy emlékmű, amit a segesvári csatában elhunyt fiataloknak – akikről megtudtuk, hogy éppen alattunk vannak elhantolva három tömegsírban -, és Petőfinek állítottak. Annak a tetején egy turulmadár volt, amit a csomafalvi Köllő Miklós szobrász készített. Továbbá négy Petőfi-vers fordítónak is volt emlékmű állítva, amit megtekinthettünk.
Bent az emlékmúzeumban festmények, idézetek és versek voltak, nem csak Petőfiről, hanem más íróktól is. A legbelső teremben egy makett volt, ami a segesvári csata helyszínét és a katonák elhelyezkedését mutatta be.
A Petőfi emlékmúzeum után visszatértünk Udvarhelyre, ahol bementünk a Septimiába. Itt két csapatra osztottak bennünket és szétváltunk. A csapat, amiben én voltam, bowlingozással és pizzásással kezdte, a másik csapat pedig fürdéssel. Két óra után cseréltünk és kerültünk sorra mi a fürdésben.
A hazafelé úton már kissé fáradtan és vizesen, de felszabadultan beszélgettünk, zenéltünk és szórakoztattuk egymást.
Számomra egy nagyon jó nap volt. Úgy, ahogy a történelmünk fontos pillanatáról, a forradalomról és kiemelkedő alakjáról, Petőfiről is tanultunk, szórakozásban sem volt egy percig sem hiányunk.
Írta Lőrincz Andrea, VIII. A. osztály
