SZALAGAVATÓ ÜNNEPSÉG

A szalagavató ünnepség minden ember életében meghatározó esemény, hiszen a felnőtté válást szimbolizálja.

Az eseményt szokás szerint a 11. osztály szervezte a végzősök számára. A hónapokig tartó készülődés kifizetődőnek bizonyult, hiszen egy csodás rendezvényt tudhatunk a hátunk mögött. Jakab Bálint-Márton iskolánk igazgatójának, illetve Török Károly tanár úr, a 12. osztályfőnökének beszéde mellett versek, éneklés, valamint a szervező osztály rendhagyó tánca díszítette az eseményt. És betartva az íratlan szabályokat gyönyörű tánccal koronázták meg mindezt végzős diákjaink.

Képgalériánk alább megtekinthető:

Útravaló

Lukács Emőke verse (XI. o )

Elmúlik a pillanat.

Felváltja a gondolat,

De a szíved itt marad.

Megőrzik a léted az évek:

A falon a képek,

Szívben az ének,

A vágyak, az álmok,

Tárgyak és barátok.

A végén majd mindegyik hiányzik,

Mindenen meglátszik

Majd az idő múlása:

A padló kopása,

Falszinek váltása.

Mégis, lesz, ami örök,

Akkor is, ha az élet pörög.

Benned a tudás, az emlékek,

Minden, amitől a búcsú most nehéz lesz.

De most nincsen vége,

Hiszen elbúcsúzhatsz. Végre

Köszönd csak meg tanárodnak,

Adj ölelést barátodnak.

Fogalmazd meg, amit érzel,

Jegyezd meg azt, amire ránézel.

Vésd eszedbe az otthonod.

Ha elméddel megfogod

Nem kudarc

Vagy sorssal való harc

Lesz belőle,

Hanem az emlékeid visznek majd előre.

Tisztelt ünneplő közönség, kedves végzős diákok,kedves szülők, hozzátartozók és kollégák!

JakabBálint Márton, iskolaigazgató beszéde

Bár igazgatóként mondok beszédet, de mint osztályfőnök, földrajztanár és pedagógus szólok hozzátok. Ezen generáció egy részének, amely itt áll előttük, én voltam majdnem 7 évig az osztályfőnöke, ezért nagyon különleges a ma este számomra is.

A ma este a Sövér Elek Szakközépiskola 12-es diákjairól szól.   Rólatok, hiszen itt állunk az elröppent évek után szinte hitetlenkedve, és kérdezzük: csakugyan? Lehet már készíteni az útravalót, a hamuba sült pogácsát a tarisznyába?  Sajnos úgy tűnik…

Kedves osztályom!

Először is el akarom mondani itt mindenki előtt, hogy nagyon büszke vagyok rátok! Láttalak felnőni, láttam, ahogy eljutottatok ifjú korotok legnehezebb szakaszába, amikor megismerhettétek önmagatokat, vágyaitokat, korlátaitokat, tehetségeteket. És mi tagadás, ezek az évek alatt hozzánk nőttetek, hisz köztünk váltatok szinte észrevétlenül felnőtté. És mindjárt vége…

Pedig azt érzem, hogy olyan sok mindent meg tudnék még tanítani. Nemcsak földrajzból, szakmából, hanem a hit felé vezető útról is. Olyan sok mindent kellene még átadni. Annyi tapasztalat, annyi tudás, annyi jótanács. Szükségszerűek. Fontosak.

És közben azon kattogott az agyam, vajon eleget voltam-e mellettetek, vajon tudtam-e érzékeny, értelmes felnőttként biztonságot adni, sikerült-e vállalható utakat mutatni nektek? Beszélgettem-e veletek eleget? Beszélgettem-e eleget mindenkivel? Jól reagáltam-e, amikor néha elvesztetek a felnőtté válás útvesztőjében, és feszegettétek a határaitokat, esetleg nyeglén szóltatok vissza az órákon? Tudtam-e az okokat? Átadtam-e nektek az alapértékeket, amik az én, a mi életünket szervezik? Ezeken gyakran gondolkodom, hisz nem sikerült együtt befejeznünk, amit kilencedikben elkezdtünk.

Visszatekintve az elmúlt évekre, számtalan emlék jut eszembe a közös programokból, amelyeket együtt szerveztünk, együtt éltünk meg. Sokatoknak emlékezetesek a közös pizzázások, az udvarhelyi wellness és bowling délutánok, a ROSE-s kirándulások, délutáni román órák, a magyarországi kalandozások, a Spanyolországban együtt töltött napok.

 Jól indultunk. Kilencedikben az aggastyán-bálra készülve mennyit küszködtünk a jó ötlet jó kivitelezésével, majd következett a nagyszerű helytállás, a sikeres szereplés, majd a sörözésnek álcázott teázás. Még volt egy két kirándulás, aztán megszakadt a lendület, mire kiforrott volna egy igazán jó közösség, jött a COVID, az online, kezdhettük elölről…

Aztán úgy alakult, hogy más szerepkörben dolgozhattam veletek. Lehet sokatoknak úgy tűnt, hogy egy picit cserben hagytalak, de nem, hisz tanárotokként és immár pót-osztályfőnökként továbbra is ott vagyok, ott leszek a maradék néhány hónapban is. Itt szeretném megragadni az alkalmat és köszönetet mondani Török Károly tanárúrnak, aki tanév közben átvette az osztályfőnökséget és folytatja veletek az együtt elkezdett munkát.

És látom, ahogy egyre érettebbek, határozottabbak, öntudatosabbak lettetek.

Erre szükség is lesz az elkövetkező kihívások teljesítéséhez, hiszen az érettségi, a szakvizsga nehéz megpróbáltatás lesz. Remélem, hogy ezek az évek megerősítettek benneteket kitartásban, önbizalomban, tudatosították bennetek azt, hogy sok mindenre képesek vagytok.

Kedves osztály!

Mondjunk köszönetet azoknak a pedagógusoknak, akik az évek során türelmes, következetes munkával, törődéssel, szeretettel egyengették az utatokat: óvónéniknek, tanítóitoknak, tanáraitoknak!

Tisztelt Szülõk!

Látom az örömöt és a büszkeséget az arcukon. Megnőttek, ifjakká cseperedtek, szépek, elegánsak. Kívánom, hogy sok hasonló szép pillanatot éljenek meg még gyerekeikkel.

Végül azt kívánom Nektek, hogy használjátok ki az időt ami még középiskolai tanulmányaitokból hátravan, küzdjetek, készüljetek az érettségire, és ugyanakkor vigyázzatok emberi kapcsolataitokra, az egymás iránti figyelmet még jobban erősítsétek!

Az ünnepségről készült összefoglaló videó a képre kattintva megtekinthető:

Kedves diákok! Tisztelt szülők!

Török Károly, osztályfőnök beszéde


Legyetek szentek!    Igen, jól hallottátok: Legyetek szentek!     Milyenek?   Becsületesek, igazságosak, irgalmasok, türelmesek, józanok, döntéseitekben bölcsek, kitartóak a jóban, és mindent, amit tesztek, Isten iránti szeretetből tegyétek!      Nagy időszak elé érkeztetek. lassan itt hagyjátok az iskolát és elindultok a felnőtté válás útján.           Ez az út tele lesz döntésekkel, amiben nagyrészt magatokra számíthattok és arra a tudásra, tapasztalásra, amit eddig és ezután gyűjtötök össze.        Sok lehetőség áll majd előttetek, lesznek igen kemény utak és könnyű utak is, nektek azt az utat kell választanotok, amit magatokénak érztek. Hamvas Béla úgy fogalmazza meg: legyetek normális emberek vagyis Istennek a képe világosodjon meg arcotokon.        Erre az esély ott van mindnyájatokban, ami határoz, hogy felismeritek-e a pillanatban az egyedit.  Az egyszerit és megismételhetetlent.         Ahogy nincs két egyforma falevél, ugyanúgy, ha egy lehetőséget elmulasztottál, az soha nem fog ugyanúgy visszatérni.        A pillanat varázsa, ahogy mondani szokták.           De azt miért nem mondják, hogy minden pillanatnak van varázsa?          Mert van és aki ezt észreveszi, az felszabadul az aggodalmak, a szorongások, a kétségek alól és igazán szabad lesz.        Erre buzdítalak hát titeket, hogy járjatok nyitott szemmel, legyetek kíváncsiak a világra, amiben éltek, az emberekre, akik körbevesznek; és mindig keressétek az újat.             Ne próbáljátok ismételni a tegnapi napot, mások életét, a szüleiteket, keressetek új utat magatoknak, mert az új dolgokkal, a váratlannal, a kiszámíthatatlannal való találkozás az, ami gondolkodásra és fejlődésre késztet.      Ezt a régiek úgy mondták, hogy  Sacra Dies  -a szent hétköznapok parancsa-.         Ez a mindig új benne van a hétköznapokban, benne van a reggeli felkelésben, a munkában, a sétában, a bosszankodásban, az érzelmekben, de ezt éberen kell figyelni, nem szabad egy pillanatra sem unatkozni, hogy nehogy elszalasszátok.       Ne engedjétek ki a kezetekből az időt, ami megadatott nektek.        Ne hagyjátok hogy az idő molnára porrá őrölje az időtöket.              Mert  mindig van ok részvétre, csodálatra, segítségre, nevetésre és ezt mindig ki kell használni, mert a tudást, örömöt, tehetséget meg szabad szerezni.              A Jóisten nektek adta a világot, hogy ismerjétek meg, használjátok, de ez a tudás csak akkor válik áldássá bennetek, ha megosztjátok azt másokkal, mert felelősek vagytok minden emberért, egymásért és így tudtok egymásról gondoskodni.                   Hamvas Béla szavaival élve: el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg, most eredj és élj mert a világ a tiéd.
Végezetül a múlt vasárnapi olvasmányból (Sirák fia könyvéből) idéznék fel egy részletet, amivel útra engedlek titeket:
Isten vizet és tüzet helyezett eléd: amire vágyol az után nyújtsd a kezed. Az ember előtt ott az élet és a halál, megadatik neki, amit választ magának.

Kategória: Hírek, események | A közvetlen link.