Azt mondják, ne ítélj külsőről, mert ha egy személyt a külseje alapján ítélsz meg, sosem fogod megtudni, milyen igazából. Ugyanez érvényes a történetekre is.
Kívülről ítélkezni egyszerű dolog, meghallod a pletykát és mondasz egy véleményt. Máris állást foglaltál, de amikor egy érintett személlyel beszélgetsz el, bizony a véleményed változik, talán el is szégyelled magad az elhamarkodott ítélkezésed miatt.
Ez áll a bibliai, egyháztörténelmi, történelmi, irodalmi és minden más olyan történet esetében is, amellyel az iskola padjaiban, vagy az életben találkozunk. Könnyen elsiklunk felettük, elfelejtjük a főszereplők nevét és nem értjük a döntéseiket, mert nem néztük meg belülről a dolgot.
Olasz irodalmi tanulmányaim alatt találkoztam egy színdarabbal, ami teljesen megváltoztatta a „látásomat”. Luigi Pirandello „Hat szereplő szerzőt keres” című darabjáról van szó, melyben egy félbehagyott történet hat szereplője színre lép, azaz kilép a könyv oldalairól és láthatóvá válik a színpadon. Döbbenetes látvány, amint bőrönddel a kezében elmondja az eddigi életét és szerzőt keres, aki megírná befejezetlen történetét. Teljesen új perspektívát nyit meg előttünk, ugye?
Volt egy képzés pár héttel ezelőtt, amely a Szentírás olvasási módszereiről szólt, és melynek egyik fő célja: megtanítani a fiatalokat, hogy ítélkezés helyett lépjenek bele a másik cipőjébe, gondolkodjanak az ő szemszögéből és vizsgálják meg a dolgokat belülről is.
Az órai gyakorlat nehezebben megy, mint gondolnánk, mert a fiataljaink nagyobb része nem mer megszólalni, nem mer szerepbe helyezkedni, nem tudja elképzelni magát a másik ember helyében. Meglepő, de nem elszomorító, mert ez a készség fejleszthető, és fejleszteni fogjuk, mert reméljük, hogy ez által jobbá válunk és velünk együtt jobbá válik a világ is.
Bodor Julianna, pedagógus
