A JÖVŐT TOLLAL IRJÁK…

Lukács Emőke

A jövőt tollal írják, nem fegyverekkel,
E helyett háborúval írjuk, benne emberekkel.
Mit is jelenthet az igazi béke?
Lehetne végre ez, világunknak éke?

Már senkit nem érdekel, amiben régen hitt,
A békénk manapság már csak egy vicc.
Szeretjük a háborúkat, sőt, sokan imádják,
Kevesen mondhatják közülünk, hogy igazán sajnálják.
Gyermekek rajongják, felnőttek éltetik,
Pénzzel táplálják, plakáttal hirdetik,
Nem látnak mást benne, csak azt, ami jó nekik.
Modellek mindezzel a közönséget megnyerik.
Manapság mindenki világbékét akar,
Csak azt nem említik, hogy mind ez mit takar.
A gondolat nem eredményez változást,
Mindaddig, amíg számon kérjük másoktól a származást.
És gyermekeink ebben nőnek fel,
Szívük nyugalmat csak az utálatban nyer.
Ismernek más utat?
A kérdést persze egyből váltja a bűntudat.
A változás mindig nehéz döntés,
Sebeinkre biztosan kell jó pár öltés,
De nem lehetetlen,
Sajnos egyeseknek még az első lépés is tehetetlen.
A változásra várakozni butaság,
Nem kell elrejteni azt, ami az igazság,
A háborút nem csak az országok vívják,
Még akkor is, ha ők a történéseket előre megírják.
A szeretet az út a békéhez,
Ha nem is országok közt, azt emberek szívéhez.
Szeressük egymást, és mutassunk példát
Még akkor is, mikor más ezért nem mutat hálát,
Mert valahol el kell kezdeni a békét,
Visszaadni a világnak igazi értékét.

Kategória: Hírek, események | A közvetlen link.