Advent második vasárnapja: A munka
Múlt alkalommal ez volt a jelszó: Több örömet! És tudjátok, kinek van a legtöbb örömük? Azoknak, akik tudnak dolgozni. Azoknak, akik szívesen dolgoznak.
És ott a legkevesebb az öröm, ahol az unalom öli az embereket. Ezért mondja valaki, hogy aki nem dolgozott soha, az elmulasztotta az élet egyik legnagyobb örömét. Persze, az is igaz, hogy nincs annál keserűbb lélek, mint aki nem találja meg munkájában az örömét. És csak az álmodozó, könnyelmű emberek remélnek egy olyan kort, amikor majd nem kell dolgozni.
A frízek közmondása szerint, az ítéleten Isten megnézi minden embernek a tenyerét. Akinek tenyere kérges, azt azonnal beengedi a mennyországba. Akinek a tenyere túl puha, annak bizony a szívét is megvizsgálja. És sok igazság van a közmondásban …
Láttam, milyen hatalmas felelősségtudattal dolgoztak azok, akik visszahozták az Apollo 13-at. Nem volt sem éjjelük, sem nappaluk. Tönkrement az egészségük a sok munkába, gondba, aggodalomba.
Éltem bányászok között. Láttam kormosan, csapzottan felvánszorogni őket a bánya mélyéből…
Láttam egyetemre készülő fiatalokat. Az éjfél utáni órákig tanultak, és reggel is korán keltek, mert nagy volt a verseny, és ők a versenyben helyt akartak állni.
Láttam és ismertem sportolókat, akik naponta elvégezték a maguk 3-4 órás edzésüket, mert élvonalban akartak lenni.
Láttam 40-50 kilós átalvetőkkel asszonyokat, lányokat. Cipeltek, mert kellett a pénz. Fagyoskodtak. Fiatalon felszedték a reumát és a különböző betegségeket, mert a diáknak fizetni kellett a tandíját.
Vannak nélkülöző családok, ahol sokszor lemondanak sok mindenről, hogy valakinek zavartalan legyen a tanulása.
És fiam, a te szüleidről is elmondhattam volna ezeket. Mindenkiről igaz lenne egy ilyen történet. A te testvéreid, nagyobb testvéreid története is ez.
És vajon, ilyen körülmények között nem óriási bűn-e berendezkedni a semmittevésre? Nem óriási felelőtlenség-e berendezkedni éppen egy elégséges osztályozásra? Szüleidnek az egészsége, a szórakozása, a ruházkodása megy rá, hogy te tanulhass. És teszed? (…)
Rákosi Jenő írói jelmondata ez volt: „Munkából fény árad!” Higgyél ebben, hogy minél többet dolgozol, (tanulsz) annál több lesz a lelkedben (és az értelmedben) a fény…
1975. december 2.
