Olvasásról, kortárs irodalomról iskolánk magyar nyelv és irodalom szakos pedagógusaival -Oláh Enikő, Kacsó Anett, Birtalan Anna Rózsika- járja körül a témát Kiss Zsuzsanna, iskolai tanácsadó.
K. Zs.: Milyen tapasztalataitok vannak a kortárs (ifjúsági) irodalom kapcsán?
O. E: Először az jutott eszembe, hogy a kortárs irodalom egy ideje fénykorát éli, hiszen szinte “percenként” jelennek meg újabbnál újabb könyvek a könyvesboltokban. Rengeteg lehetőségük van a kortárs íróknak, hogy megmutassák magukat, hiszen egyre több helyszínen évente szerveznek író-olvasó találkozókat, könyvbemutatókat. Ezek mind annak adnak teret, hogy mi olvasók személyesen is megismerhessük őket, ezáltal közvetlenebb kapcsolatot alakítva ki velük.
K. A.: Leginkább azt tapasztalom, hogy a kortárs irodalom élő, folyton megújuló közeg, azonnal reagál arra a világra, amelyben a fiatalok mozognak. Sokszor olyan problémákat pendít meg, amelyek a diákok mindennapjait is átszövik, pl. identitáskeresés, magány, barátság, online tér szorítása stb. Úgy vélem elég tág horizontot ölel fel mind témák, mind megformálási eljárások terén.
B. A. R.: Közhellyel kezdek: ,,Nincsen rózsa tövis nélkül.” – azaz egyrészt bizony előfordul, hogy az értékes alkotások mellett egyet-kettőt selejtnek tekintek, másrészt van olyan, amit egyetlen félresikerült jelenet, mozzanat, kulcsfontosságú kifejezés, szó tesz olvashatatlanná számomra.
Nem szokásom az efféle indítás, de számomra a kortárs irodalom ilyen: vegyes. S akkor a következőket magamnak írom (mondom): ha korszakunk értékskálájának sokrétűségét figyelem, talán érdemes egy félig-meddig olvasott szöveget újra- vagy végigolvasni. Sok esetben rendbontó írások születnek, a szokásosra kisebb-nagyobb intenzitással rákérdezőek, így aztán erőteljes hermeneutikai kihívások elé állítja ez a fajta világszemlélet az olvasót. Tehát amennyiben olvasóként képes vagyok újra meghatározni saját értelmezési rutinomat – akár – az esetleges, első olvasásra irka-firka szövegek is világomban új életre kelhetnek. Ezt az olvasói és szövegértelmezői perspektívámból merítettem. Egyébként én is találkoztam olyan kortárs írásokkal, amelyek semmiképp sem fértek be az értérendszerembe, ezért egy gyorsolvasás után ejtettem. Igen, az én tapasztalataim (is) – mint már írtam – eléggé vegyesek ezen a téren. Természetesen azonnal élhetek az önkritikával is: vajon jobban kellett volna feszegetnem a hermeneutikai készségemet?
K. Zs.: Mitől jó egy könyv?
K. A.: Számomra egy könyv attól jó, ha kérdéseket hagy maga után. Ha olvasás közben úgy érzem dialógus alakul ki köztem és a mondanivaló között. A jó könyv nem feltétlenül kényelmes, néha megdolgoztat, néha tükröt tart, néha megvigasztal. De mindenképpen megszólít és talán ez a legfontosabb. Amikor a gyerekek megtalálják azt a könyvet, amelyben „ráismernek magukra”, akkor valami finoman megmozdul bennük, kialakul egy belső párbeszéd. Szerintem ez a fontos, hogy valamilyen hatást keltsen, mert a közöny a legnagyobb kártevő.
O. E.: Egy könyv attól jó, ha magával ragad, formálja a személyiséget, nevel a jóra, a szeretetre. Amitől úgy „növekszünk”, mint növény a fénytől és a víztől, s gyümölcsözővé válunk általa.
B. A. R.: Az a jó könyv, ami jobbá tesz. Talán egyetlen mondatban most így válaszolnék erre a kérdésre. Mit jelent számomra az, hogy jobbá tesz? Elgondolkoztat, akár napokig, sőt még tovább foglalkoztat; értékeimet erősíti; segít egyre objektívebben észlelni a körülöttem és bennem történteket; motivál újragondolni döntéseimet (esetleg újraértelmezni vagy akár más utat választani – ha erre lehetőségem van); biztat személyközi kapcsolataimban (megmaradni, harcolni vagy kilépni) és GYÖNYÖRKÖDTET (szívesen gondolok vissza a szerző egyik-másik szófordulatára, örömmel jegyzem meg néhány mondatát, lelkesen azonosulok élményvilágával).
K.Zs.: Hogyan válasszunk ezen a területen könyvet? Mire figyeljünk? Tényleg minden könyv jó?
K. A.: Érdemes figyelni a témára, a hangra, stílusra, mi az amit „megbír” a gyerek lelke. A szereplők is sokat elárulnak, ha már az elején kíváncsiak vagyunk rájuk, akkor jó helyen járunk. Beleolvasás során is sok minden eldőlhet, álljunk meg, olvassunk bele az első pár oldalba, hogy valami megmozdul-e bennünk, felkelti-e az érdeklődést. Továbbá valahogy úgy vélem a könyvválasztás során a lelkiállapotunk is nagy szerepet játszik, ilyenkor azt is érdemes figyelembe venni, hogy milyen a mi vagy a gyerek lelkiállapota, van, amikor a gyerek könnyedségre vágyik, máskor kicsi mély gondolatokra.
A bőség egyszerre ajándék és kihívás, de így megtanulunk válogatni. A cél hogy megtaláljuk aszámunkra jó könyvet.
B. A. R.: Igen, van nem jó könyv is, azaz érdemes választani, válogatni.
Én legtöbbször – újra közhellyel élve – a szívemre hallgatok, azaz arra figyelek, jólérzem-e magam, miközben olvasok; szívesen vagyok-e jelen a bemutatott történetben; érdekel-e az adott témakör. Ha mégis konkrét fogódzóra volna szükség, akkor a következő kérdéseket ajánlom megválaszolni:
- Mi az alkotás témája? (érdekel-e vagy sem)
- Milyen alapértékeket, értékeket erősít meg szerző az olvasóban? Mit üzen összességében? Építőjellegű-e vagy meglévő értékekre akár bizarr vagy destruktív módon rákérdező?
- Odafigyel-e a szerző a tipikus makroszerkezeti elemekre (bevezetés, a mondanivaló részletes kifejtése, befejezése)? Ha igen, logikus-e a gondolatvezetése? Ha nem, vajon építő módon szándékos az ilyenszerű szövegépítkezés, vagy véletlenszerű és tetszőleges?
- Milyen eljárásokkal éri el a szerző az üzenet továbbítását?
- Milyen jeleneteket épít be a szövegegészbe? Odaillő-e, azaz belesimul a szöveg élményvilágába vagy egyszerűen az érdeklődés felcsigázását célozza?
- Milyen nyelvváltozatot használ a szerző? Ha hosszú részeken keresztül nem az irodalmi nyelvváltozatot részesíti előnyben, megalapozza-e?
- Hogyan tér át egyik jelenetről a másikra vagy egyik szövegsíkról a másikra? Van ennek következetes motívumkészlete, esetleg grafikai jelei?
- Hogyan építi fel a mondatait? Öröm végigolvasnunk hosszú mondatait is? Zavaróan csak a rövid mondatokat helyezi előtérbe?
- Milyen szókincset használ a szerző? Mennyire változatos és gazdag? Esetleg bántóan szűk? Vagy találunk magyarázatot a rövid mondatok sokaságára?
- Van- e a szövegnek erőteljes hangneme? Humoros-e? Tragikus? Stb.
- Figyeljünk a helyesírásra is!
- Bár nem mindig mérvadó, érdemes a kivitelezést is megfigyelni (borító, lap minősége stb.)
Ha kulcsszavakba kell sűríteni, amire előbb kicsit hosszabban rákérdeztem, akkor a következőket sorolom fel: téma, makroszerkezeti elemek (bevezetés – tárgyalás – befejezés, tématartás stb.), mikroszerkezeti elemek (pl. jelenetek), nyelvhasználat, szövegépítés, hangnem, helyesírás. Ha bármiben eltérés észlelhető a megszokottól, nyomozni érdemes. A szövegből kiderül-e valahol – a történet szintjén, egyik-másik szereplő megformálásában, néhány jelenet beépítésében, nyelvi-stiláris elemekben – ennek miértje? Ha nem, rákérdezhetünk saját értelmezési struktúrá(i)nkra, ha itt sincs válasz, (egyelőre) félre lehet tenni a könyvet.
O. E.: Rendszerint aszerint választunk könyvet, hogy mi másnak a tapasztalata, ajánlása. Ha számunkra kedves ismerős, családtag azt mondja, hogy:”ez kell kell olvasnod, ez annyira jó”, nagy eséllyel megtörténik az ajánlott könyvvel való találkozás. Hiszen tudjuk, hogy minden könyvet két ember ír: az író és az olvasó.
A választásnál számomra fontos tényező a szerző személye, elvei és gondolkodásmódja, s nem utolsó szempontként az alkalmazott szókincs, témaválasztás, témafeldolgozás. Gyakran tapasztalom munkám során, illetve gyerekeimhez eljutott könyvekben is a trágár kifejezések “laza”használatát. Máskor az igénytelenül használt, leírt szlenget, illetve a szükségtelenül beépített idegen kifejezéseket, ami csali lehet az ifjúság számára. A könnyed téma, semmi plusz általános műveltséget nem igénylő könyvek hamar “becsalogatja”olvasóközönségét.
K. Zs.: Hol tájékozódjunk? Kinek az ajánlásait fogadjuk el, ha kortárs irodalmat szeretnénk vásárolni a gyerekeinknek?
K. A.: Érdemleges megkérdezni tanárt vagy könyvtárost, valamint vannak különböző megbízható online felületek is, ahonnan lehet biztonságosan tájákozódni. Ilyen a moly.hu, itt olvasói tapasztalatokat, értékeléseket is lehet olvasni.
B. A. R.:- Igen, érdemes tájékozódni! A legbiztosabb, ha gyorsolvasással mi magunk futjuk át a szöveget, amennyiben van erre lehetőségünk. Egy alkalommal megjártam, hogy nem ezt tettem. Otthon vettem észre, hogy olyan elem is bekerült a szövegbe egy másik távoli kultúrából, amire zsenge gyerekként nem hívnám fel a kislányunk figyelmét. Valószínű, kicsit később kapja kézhez a szöveget, mivel az a véleményem, hogy őneki mindenekelőtt saját kultúrája értékeit kell megismernie és elsajátítania, aztán következhet a többi.
Más lehetőségek:
- olvassuk el a könyv borítóján levő méltatást,
- figyeljünk oda a méltató nevére (ismert irodalomkritikus-e, esetleg mesekutató, pszichológus stb.), a méltatásban kiemelt szövegelemre, a méltatás stílusára,
- rákérdezhetünk könyvtárosokra, könyvszerető ismerőseinkre, barátainkra
De egyszerűen könyvcím, alkotáscím alapján, esetleg borítógrafika nem ajánlott csak úgy az olvasás kedvéért végigkínlódni szöveget vagy épp elmélyülni benne, miközben nemkívánt dolgok rögzülnek gondolkodásukban, hozzáállásukban, magatartásukban.
O. E.: A gyerek választása meglátásom szerint csak az egyik szempont. A felnőttek ajánlása, meglátása, tapasztalata szükséges a végleges döntés előtt, ezáltal kivédve olyan negatív hatásokat, amelyek az olvasás révén érheti a gyereket.
K.Zs.: Hogy tud maga a gyermek választani? Milyen szempontokat érdemes szem előtt tartania?
K. A.: Úgy vélem alapjáraton a gyerekek jól választanak, hisz tudják mi érdekli őket. Nekünk felnőtteknek segíteni kell a tájékozódásban, teret és lehetőséget biztosítani ennek, valamint figyelemmel kísérni őket. Szerintem az is fontos szempont, hogy érezzék a könyvválasztás az ő döntésük, az ő felfedezésük.
B. A. R.: Tájékozottabb gyermeknek ajánlanám, hogy maga válasszon, a többieknek az elején segíteni érdemes.
Visszatérve a kérdéshez: mire figyeljen a gyermek? Talán elsőként az alkotás témájára érdemes odafigyelni, ami elég gyakran kiderül a méltatásban. Érdekli? Nem? Jó volna neki is beleolvasni itt-ott a szöveg egyik-másik részletébe, eléggé fordulatos-e számára. Megérti-e az esetleges szövegfordulatokat?
Ha beleolvasni nem lehet, akkor maradjon a méltatásnál, és kérdezze könyvszerető ismerőseit, barátait akár.
K.Zs.: Miért olvassunk kortárs irodalmat?
K. A: Ez egybecseng azzal a kérdéssel, hogy miért olvasunk egyáltalán bármit is? Szerintem mert kapcsolódni szeretnénk, mert vágyunk arra, hogy a világ, amely körülvesz bennünket, érthetőbbé váljon, és vele együtt mi magunk is. A kortárs irodalom pedig mindezt a jelen nyelvén, a ma ritmusában teszi. Amikor kortárs műveket olvasunk, olyan kérdésekre találhatunk visszhangot, amelyek bennünk is munkálnak: kik vagyunk, merre tartunk, mit kezdjünk az érzéseinkkel, a félelmeinkkel, a vágyainkkal?
A kortárs irodalom azért lehet fontos, mert ugyanabban a korban születik, amelyben élünk, így igyekszik pontosabban érteni a környezetünk zaját.
O. E.: Kortárs irodalmat olvasni jó, hiszen a mi világunk aktuális problémáit, érdeklődési körét taglalják, olyan szereplőket mutatnak be, akikkel könnyedén tudnak azonosulni a gyerekek, fiatalok és akár mi is felnőttek.
B. A. R.: A kortárs irodalom, mégha nem is mindig a jelenről ír, valamilyen szinten a mostról, a világunkról beszél. Igen, véleményem szerint, ezért érdemes kortárs irodalmat olvasni. Többször előtérbe kerülnek divatos, korunkbeli kihívások, amiket korábbi korszakokban, lehet, megálmodni sem mertek. Nyilván az effajta tematika jó szövegekben bizonyos megoldáslehetőségeket teremt, akár a mindennapjainkban is. Ja, s folytathatnám! Ide vághatnám a második kérdésre adott válaszom (nyilván abban az esetben, ha számomra jó a könyv).
