Iskolai tanácsadóhoz fordulni, vele találkozni a világ legtermészetesebb dolga annak, aki fejlődni szeretne, önmagát jobban megismerni.
„Nekem ezek a találkozások leginkább abban segítettek, hogy hogyan hozzam ki magamból a legtöbbet. Tizenegyedikes voltam, amikor elkezdtem járni beszélgetni. Tudtam, hogy a legfontosabb a tanulás, mégsem tudtam figyelni, másnapra kellően felkészülni. Végig jártam a további években, és nagyon hálás vagyok, hogy sosem adtam fel, kitartottam, sikerült az érettségim, most pedig egyetemista vagyok. A legjobb helyen vagyok!” (Egy huszonéves lány)
„Én mindig bekérezkedtem órára. Olyan jó volt, hogy mesélhetek magamról, a kérdések/feladatok érdekesek voltak, például egyik órán megalkodhattam a rólam szóló könyv vázlatát. Van egy pédaképem és én ezt úgy oldottam meg, mintha ő írta volna rólam. Kedvem lett sokat oda járni.” (Második osztályos kislány)
„Mi meséket alkotni járunk a meseműhelybe. Egy egész tanév során az osztályból mindenki elmondhatja a saját maga által kitalált meséjét, és azt eljátszodjuk. Változatos szerepeket próbálunk ki. Voltam már pl. bagoly, kígyó, fa, cica, boltos, eper. Az egyik osztálytársam bármilyen mese van, csak kutya szeret lenni.” (I–IV. osztályos gyerek)
„Velem mindig történik valami. Azokról mesélek kéthetenként. Nekem a szüleim nagyon elcsodálkoztak, hogy szeretnék odajárni, valamit nagyon rosszul tudnak arról a helyről. Én teljes mértékben megnyugtattam őket, hogy való nekem, így beleegyeztek.” (V–VIII. osztályos fiú)
„Elmesélem, ami rossz nekem. És együtt kitaláljuk, hogy mit lehetne tenni, hogy jobb legyen.” (V–VIII. osztályos fiú)
„Én mindig azt kérem Zsuzsa nénitől, hogy olvasson nekem egy mesét óra végén. Belefértetjük azt is az időbe.” (Első osztályos kisfiú)
