Miklós püspök
„A 325-ös niceai zsinaton, ahol megkínzott és megcsonkított püspökök jöttek össze, hogy hosszú üldözések után a szabad Egyház jövőjét megtárgyalják, ott van Myra város püspöke is. A zsinaton lévők közül az ő alakja lett közismert. Miklós püspököt minden gyermek és felnőtt ismeri, ha nem is Miklósnak, de legalább Mikulásnak. […]
Miklós püspök Európa legismertebb szentje. Keleten született, s mi ajándékba kaptuk, amolyan kedves exportként a keleti egyháztól. Alakja köré legendák szövődnek. […] Ezek a legendák mind-mind arról szólnak, hogy ez a püspök nagyon szerette és segítette a bajba jutottakat. Tehát alaptermészete ilyen kellett hogy legyen.
Nézzünk pár esetet az életéből.
A történet három elszegényedett lányról szól, akik már-már rossz útra tértek, hogy illő módon élhessenek és férjhez mehessenek. Megtudta ezt Miklós, a város püspöke, s három egymást követő éjjel aranyakat dobott be a lányok ablakán. Annyit, hogy abból illő módon férjhez mehettek.
S tanuljuk is meg mindjárt ezt a lelkületet. Miklós püspöknek fájt, ha mások rossz útra tértek. Mindent elkövetett, hogy megmentse az ilyeneket.
Nekünk vajon fáj-e, ha embertársunk rossz útra indul? Vajon megteszünk mindent, hogy visszatérítsük a helyes útra? S ha nem megy, akkor sok-sok imával.
Olvassuk azt is, hogy egy alkalommal hajósnép járta a tengert. Iszonyú viharba kerültek. És akkor Miklóshoz, a szent püspökhöz fohászkodtak. S íme, a hajó kormányát átvette egy ismeretlen és révbe vezette a hajót. Bent a városban ismerték fel, hogy Miklós püspök volt a kormányos.
Segítségre mindig készen állni. Ha szükség van ránk, azonnal nyújtani a testvérkezet. Hogyan tudunk a bajban egymás mellé állni, hogyan tudjuk egymást támogatni – ezen méretik le emberségünk. Gondoljunk az irgalmas szamaritánus példájára. Az a felebarát, aki irgalmasságot cselekszik másokkal.
Megírja azt is Miklós életrajza, hogy egyszer ártatlan embereket ítéltek halálra. A helytartó a pénzüket szerette volna megkaparintani. Már ott állt a hóhér az ítélet végrehajtására. De megjelent Miklós az ítélet színhelyén, és nem merték kivégezni az ártatlanokat.
Védelmezni az ártatlant. Szólni amellett, akit igaztalanul vádoltak. Bátornak lenni, ha mások igaz ügyéről van szó. Nemde ez is Miklós tanítása?
Látjátok? Miklóst mutattam be. Nem a cukorkát és virgácsot hozót. Az a gyermekek Mikulása. Az a mesehős. De Miklós élő, eleven alak. A szeretet markáns egyénisége. S ebben kell követnünk őt.”
Pálfi Géza nyomán
