Olyan marsra lábam se billentem,/ Hogy azt bántsam, aki nem bánt engem,/ De a szabadságért, ha egy íznyi,/Talpon állok mindhalálig víni.
„Tüzesen süt le az őszi nap sugára, az ég tetejéről a nép fiára,/ Felesleges dolog sütnie oly nagyon, Petőfinek így is nagy melege vagyon … „
Júlia: - „Jól van már, te világ szégyene, menjünk inkább sétálni!”
Koltói kastély, Petőfi – „Mi most Pestre fogunk költözni. Pesten valami készülődik.”
Beszélgető emberek a pesti utcán
Jókai – „Követeljük, hogy az írók szabadon leírhassák gondolataikat! …
Egyesüljön Magyarország Erdéllyel!”
A kokárda kitűzése
„Mint száműzött, ki vándorol, /Vad fergetegben nem lelé vezérlő csillagát/Az ember szív is úgy bolyong, oly egyes egyedül/ Úgy tépi künn az orkán mint az önvád itt belül.”
Erkel Ferenc: Bánk bán: Hazám, hazám …
“Hazám, hazám te mindenem/ Tudom, hogy életem neked köszönhetem.”
Erkel Ferenc: Bánk bán: Hazám, hazám …
„Hallottuk a szót. Mélység és magasság/ Visszhangozzák azt. S a nagy egyetem / Megszűnt forogni egy pillanatig./ Mély csend lőn, mint szokott a vész előtt.”
Petőfi – „Kedves Arany János barátom! / A nép győzedelmeskedett a költészetben, és most a politikában is győzedelmeskedni fog.”
„Feltámadott a tenger,/ A népek tengere;/ Ijesztve eget-földet,/ Szilaj hullámokat vet/ Rémítő ereje.”
„Szabadság, szerelem!/ E kettő kell nekem./ Szerelmemért föláldozom az életet./ Szabadságért föláldozom szerelmemet.”
Lelkes Ádám: „Százados úr … teljesítettem … a parancsot …”
Öreg: „Százados úr, az Istenre kérem, menjen haza a családjához, a gyerekéhez! Menjen haza, amíg nem késő …”
Kossuth Lajos azt üzente /Elfogyott a regimentje.
„A vész kitört. Vérfagylaló keze /Emberfejekkel labdázott az égre, /Emberszívekben dúltak lábai.”
„ Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,/ Fejfámra sötét lobogóul akaszd,/ Én feljövök érte a síri világból/Az éj közepén, s oda leviszem azt,/ Letörleni véle könyűimet érted,/ Ki könnyeden elfeledéd hivedet,/ S e szív sebeit bekötözni, ki téged/ Még akkor is, ott is, örökre szeret!”
“ Jókedvet és ifjuságot hazud:/Kérdjétek akkor ezt a vén kacért, / Hová tevé boldogtalan fiait?”
Csak a költő, ha visszatér/ A költő ha visszatér /Míg a földön ember él /A költő visszatér/
Csak a költő, ha visszatér/ A költő ha visszatér /Míg a földön ember él /A költő visszatér/
Hol ember él, hol ember fél/ A költő visszatér/ Hol magyar él, hol magyar fél/ Petőfi visszatér /
Köszönjük szépen megtisztelő figyelmüket!
Iskolánk VII-es évfolyamával, kórusával együttműködve , március 15-én megemlékeztünk az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc hőseire, áldozataira. A diákok Németh Péter szerzeményét, A sötét lobogó című színdarabot adják elő. Emlékezzünk kegyelettel hőseinkre!
Fazakas Gizella, tanárnő
