Mit jelent várakozni?
Várakozunk. Ezt értem, de miben áll a várakozás?
Lukács evangélista lejegyezte Jézus egy példabeszédét, amely a várakozásról is szól. Adott a tékozló fiú apukája, aki remélte vagy talán tudta is, hogy fia vissza fog térni, de nem tudta mikor. Nem aggódott, élte mindennapi életét, és várt.
Biztosan nem volt könnyű a várakozás. Értelmében ezer gondolat kisérthette. Mi van, ha megölik, lezüllik és meghal, eladják rabszolgának, ha soha többé nem láthatom? … Nem fog visszajönni… Nagyon elszántan ment el. Nem akart köztünk élni, szívét más vágyak uralják … Vajon hiányzunk neki? Amikor elment, azt mondta …. ezzel megbántott engem és édesanyját is… Emlékszem, amikor kicsi volt, és ketten legeltettük a bárányokat…
Nem könnyű legyőzni a gondolatainkban garázdálkodó kísértőt, akinek az a dolga, hogy gyengítsen, elvegye a reményünket, földbe tapossa a hitünket. Mindezen gondolatok ellenére az apa aktívan várta, azaz imádkozott érte, folyamatosan kérve fiára Isten áldását. És egy napon „apja már messziről meglátta” írja Lukács apostol (Lk 15,20). Ez a mondatrész elárulja az apa várakozásának módját, mert ha a ház körül tett-vett volna, akkor nem messziről látta volna meg, hanem amikor fia belépett a kapun. De ő messziről meglátta. Messziről, mert a kapuból várta vagy kisétált a határba, és kémlelte az utat, mely a város felől kanyargott feléjük, mert biztosan tudta, hogy a teremtés Istene haza hozza fiát. Ez egy aktív imádságos várakozás volt.
Most advent elején kérdezzem meg magamtól: milyen az én várakozásom? Urrá tudok-e lenni a gondolataimban garázdálkodón? Kémlelem-e a határt? Kire/mire várok?
– folytatjuk –
Bodor Julianna, tanárnő
