A címben levő angol szó kényszerű megfogalmazása egy olyan jelenségnek, amelyre sajnos még mindig nincs pontos magyar szavunk. Pedig maga a jelenség ott lappang családokban, munkahelyeken, iskolákban, gyerekközösségekben, és fontos lenne róla beszélni.
Bakos Kinga írása
Deliága Éva gyermekpszichológus szerint ugyanis a gyerekek 2/3-át érinti valamilyen formában. Lehet, hogy ez nálunk még nem ennyire jellemző, lehet, hogy másképp nyilvánul meg, de mindenképpen érdemes szót ejteni róla. De mi is az a bullying? 
Tulajdonképpen a bántalmazás egy formája, legjobban a megfélemlítés szóval lehet körülírni. Nevezik még terrorizálásnak, megalázásnak, zaklatásnak, kötekedésnek, fenyegetésnek, „szívatásnak”. A jelenség lényege, hogy sorozatos, szándékos bántalmazó cselekvéssorról beszélünk, ami létrejöhet két személy vagy egy csoport és egy személy között. Nagyon fontos, hogy a szerepek mindig ugyanazok maradnak, van egy áldozat és van egy vagy több bántalmazó. Valamint vannak a „nézők”, a jelenlevők, akik általában nem avatkoznak be. Az erőviszonyok egyenlőtlenek, vagy legalábbis annak tűnnek… mintha az áldozatnak esélye sem lenne védekezni.
Hogy a bántalmazás fizikai szinten nyilvánul meg vagy szóbeli, lelki vagy szociális szinten, esetleg online térben (cyber-bullying), az másodlagos kérdés, mindenképpen bántalmazásnak számít. A tipikus helyzet, amit iskolákban lehet legjobban megfigyelni, a következő: van egy gyerek, akit valamilyen tulajdonsága vagy helyzete miatt valaki elkezd „szekálni”… tudja, hogy mi az érzékeny pontja és azt célozza meg tudatosan… megüti, kicsúfolja, mellőzi, gúnyolja, stb….az áldozat megijed…néhány gyerek társul a bántalmazóhoz…hogy miért hozzá? mert általában az erősebb mellé állunk, nem mindig az értékesebb mellé…és a többiek nézik. Jobb esetben csak a gyerekek tűrik passzívan, a tanár nem. De van, amikor ő sem veszi észre, vagy nem tulajdonít jelentőséget a szóbeli bántalmazásnak. És mivel senki nem töri meg folyamatot, ez így ismétlődik folyamatosan. 
A károkra, amit ez okoz az áldozatban, most nem térnék ki, amint arra sem, hogy hogyan akadályozza meg a bántalmazó fejlődését az, hogy eltűrik neki ezt, és azt sem szeretném most boncolgatni, hogy a bullying elterjedése hogyan hat egy közösség szerkezetére és annak egységére. Csupán a bántalmazó helyzet természetrajzát és szereplőinek viszonyulási lehetőségeit szeretném bemutatni egy mese által. Nem egy hozzáértő meseelemzésről van szó, csak egy saját szempontú megközelítésről, mivel jó példát találtam ebben a mesében a bullying jelenségére.
Valószínűleg sokan ismerjük „A csillagszemű juhász” című népmesét. https://www.youtube.com/watch?v=7fNAKoIXHHw&t=129s
Miről szól? A fiatal fiú elindul világot látni, szerencsét próbálni. Juhásznak áll egy elhagyott nyáj mellé és egyszer egy városba vetődik. Ebben a városban él egy király, akitől „mindenki retteg”. Hogy mivel tartja rettegésben a várost? Azzal, hogy ha ő egyet tüsszent és valaki nem mondja, hogy „Jó egészségére, adja Isten!”, azt elpusztíttatja. Tehát egy autoriter, hatalomvággyal eltelt, önmaga fontosságát abszurd módon felnagyító emberről van szó, aki abban leli örömét, hogy terrorizálja a várost. És a város népe be is hódol neki, mihelyt tüsszent egyet, „a katonái felszökdösnek a lovak hátára és viszik országszerte a hírt, hogy felséges királyunk nagyot tüsszentett, mindenki mondja, hogy „Jó egészségére, adja Isten!”. És senkinek eszébe sem jut megkérdőjelezni a dolgot vagy ellenállni. Amíg meg nem érkezik a mi juhászunk… Bárki kényszeríti, nem hajlandó alávetni magát a király akaratának. Nem ijed meg az uralkodótól és állítja, hogy addig nem mondja, hogy „Jó egészségére, adja Isten!”, amíg feleségül nem veheti a királylányt. Mindenki tudja, mi a király reakciója: elpusztíttatni a juhászt! Fenyegeti, vaddisznók közé vetteti, majd amikor furulyája segítségével onnan kiszabadul, még nagyobb fenyegetés vár rá: a kaszatömlöc. De juhászunk ekkor sem adja be a derekát, inkább furfangos okosságát használja, hogy onnan is kimeneküljön. A király egyre kétségbeesettebben dühöng, a baglyok közé vetteti, hogy megtörje őt. Ez a végső fenyegetés, de ez sem jön be. „Én úgysem mondom, csináljanak velem, amit akarnak!”- mondja a juhász, kitart, és megmenekül onnan is. A király ereje egyre fogy a juhász kitartásával, és látva, hogy nem tudja őt a fenyegetéssel tönkretenni, módszert változtat, a kapzsiságát célozza meg: „Neked adom ezt az ezüst erdőt, ha mondod nekem, hogy „Jó egészségére, adja Isten!”. Aranytavat is ajánl, gyémántkastélyt is, és már szinte könyörög a juhásznak, hogy fogadja el a feltételeit, de mindhiába, a juhász nem felejti el saját feltételeit és saját vágyait: csak akkor mondja, ha a király nekiadja a lányát. A király ezen a ponton adja fel a harcot és egyúttal a rettegésben tartást is, a csillagszemű juhásznak adja a lányát. A királyságát nem kéri a juhász, de végül azt is megkapja pluszban.
Hogyan sikerült ez a csillagszemű juhásznak? Úgy tűnhet, hogy szerencséje volt a furulyájával, de nem csak ennyiről van szó. Lássuk először a szereplőket: a király a hatalmaskodó, egy közösséget és minden egyes egyént rettegésben tartó bántalmazó. A közösség tagjai az áldozatok és a nézők is egyben: tűrik a bántalmazást, és nem védik meg az áldozatot. A bántalmazás természetesen nem az, hogy esetleg azt kell mondani, hogy egészségére, hanem a zsarolás, hogy aki nem mondja, azt elpusztítják. Fenyegetést élnek meg, ahányszor a király eltüsszenti magát, a király pedig visszaél helyzetével. A juhászt is áldozattá szeretné tenni, de nem sikerül neki. Miben más a juhász viszonyulása a többiekhez képest, amivel ellenáll a bántalmazásnak?
- Először is észreveszi és tudatosítja a helyzetet. Ezt nem tudjuk meg a meséből, de biztosak lehetünk benne, hogy észlelte a király kívánsága mögött az önkényes hatalmaskodást és látta a bántalmazást a jogosnak tűnő büntetés mögött. Ha nem észlelte volna, nem jelentett volna gondot jó egészséget kívánnia neki. Sokszor a bántalmazó úgy állítja be a helyzetet, mintha az áldozat megérdemelné a neki okozott fizikai vagy érzelmi fájdalmakat.
- Nem ijed meg a királytól, ha úgy tetszik, a bántalmazótól. A fenyegetés (hogy ha nem mondja ki a bűvös mondatot, meghal) nem váltja ki belőle azt a reakciót, hogy „rendben, mindent megteszek, csak ne bánts!”. Ez az egyik kulcsmozzanata a bullying hatástalanításának, hogy nem vesszük fel a szerepet, amit a bántalmazó nekünk szán. Ehhez viszont erős és egészséges önbizalom szükséges, hogy tudjuk, mit szeretnénk és mit nem, vállaljuk magunkat és megbízzunk belső erőforrásainkban. A csillagszemű juhász tudta, hogy a király lányát akarja, hogy csak akkor enged a király feltételeinek, ha az ő feltételei is teljesülnek. Már önmagában az, hogy kihúzzuk magunkat és nem teper maga alá a félelem, erőt sugároz és elbizonytalanítja a bántalmazót.
- Saját erőforrásait használja. Mivel nem bénította meg a félelem, hozzáfér erőforrásaihoz, képességeihez, és folyamatosan keresi azokat a lehetőségeket, amivel talpon tud maradni anélkül, hogy beadná a derekát és belemenne az áldozatszerepbe. Furulyázik, amivel elszédíti és megszelídíti az állatokat, használja az eszét, furfangosan elbánik azokkal, akik tömlöcbe akarják őt vetni.
- Kitart elképzelése és önmagába vetett hite mellett (hogy ő nem érdemli meg ezt a fajta bánásmódot), és ha fizikai fájdalommal, ha félelmetes helyzetekkel fenyegetik, ha birtoklási vágyát akarják megcélozni ezüsterdővel, aranytóval és gyémántkastéllyal, akkor sem tér le útjáról és nem adja meg magát a bántalmazónak. A juhász kitartását és erejét látva a király egyre inkább átváltott könyörgésre a fenyegetésből, ami arra utal, hogy megváltoztak az erőviszonyok.
Nagyon nehéz az, amit a csillagszemű juhász sikeresen végigvitt, irigyeljük bátorsága és önbizalma miatt, és tudjuk, hogy ha valaki nem képes erre, akkor sem hibás, és nem ő a felelős. MINDIG A BÁNTALMAZÓ A FELELŐS, még akkor is, ha megvannak a gyökerei az ő agresszív viselkedésének is. Felelős továbbá a környezet, aki nem lép közbe: iskolaudvaron a gyerektársak, osztályban a tanár, munkahelyen a vezető és a kollegák, utcán a járókelők, stb. 
Viszont azt is kimondja a bullying jelenségével foglalkozó szakirodalom, hogy az áldozat viszonyulásán, attitűdjén is múlik a helyzet kimenetele. Mindhárom szükséges a bántalmazó helyzet létrejöttéhez: a bántalmazó agressziója, az áldozat meghunyászkodása és a környezet passzivitása. Ehhez, az áldozati helyzet elkerüléséhez szeretett volna apró kis segítség lenni ez a meséből vett példa. Ha megpróbáljuk magunkba építeni a csillagszemű juhász viselkedésének fontosabb mozzanatait, talán segíthet győztesen kikerülni ilyen helyzetekből. Természetesen számos módszer van még a bántalmazás elkerülésére. Ha gyerekek vagyunk, ilyen a felnőttek segítségének kérése, a helyzetből való kilépés, stb.
De legfontosabb talán az önbizalom és saját értékünk, saját határaink tudata, ami megtarthat és megvédhet minket anélkül, meghunyászkodnánk vagy hogy viszont-agresszióval válaszolnánk.
