„A tudás és a tapasztalat mindig velünk van. Arra azonban ügyelnünk kell, hogy ne porosodjon. A tudásunkat mindig bővítenünk kell.” John Wiseman emlékeztet bennünket arra, hogy valóban a megtanult gondolatok, és agyunk zegzugában elraktározott információk megmaradására vigyáznunk kell, azt még gyarapítanunk kell, és minél többször fel kell elevenítenünk.
Ezért a már lassan megszokott rendszerességgel megszervezett R.O.S.E. program keretein belül újra az érettségire való felkészülés vette kezdetét.
Az érettségi tantárgyakkal kapcsolatos nehézségek, bonyodalmak, vagy esetleg meg nem értett részei megoldani kívánt feladatok segítségével világossá, érthetővé váltak. Mint amikor újra látsz a sűrű köd után, vagy a kiégettnek hitt izzó újra fénybe borul, úgy szikrázott és tört elő fejünkből a feladatok nagyrészének megoldása, és a megoldás folyamatának, rutinjának és egyszerűségének kulcsai.
Igaz, hogy ahhoz, hogy tisztán átlássunk egy feladatot, bármilyen típusú feladatról is legyen szó, először is saját magunkban kell azt értelmeznünk. Ha szükséges, el kell olvasnunk háromszor is a felhívószöveget, cafatokként kell minden egyes apró részletet a helyére tenni, mivel a megoldást, mind egy összerakásra szoruló puzzle szétszóródott darabkáit, így varázsolhatjuk egésszé. A R.O.S.E. program éppen ebben segít. Segít megtanulni ezt a fajta értelmezést és azoknak, akik számára ez idegen azt, hogy hogyan is kezeljék ezt a birtokukba került titokzatos, új dolgot. De ahhoz, hogy ez valóban, és igazán a sajátunk legyen, ahhoz nekünk is hozzá kell tennünk egy keveset.
Minden ember életében eljön egy olyan időszak, amikor megkell tanulnia tanulni. Számunkra, azok számára, akik az érettségire való felkészülést látják jelen pillanatban maguk előtt, eljött ez az időszak. De nem kell csupán magunkra hagyatkoznunk, mivel a R.O.S.E. pályázat megszervezett léte nyújt számunkra hatalmas segítséget. Legfőképp abban, hogy hogyan is fogjunk neki, hogyan vezessük le, és hogyan vigyük véghez mindazt, ami ki van tűzve a számunkra.
A legtöbb ember tudatalattijában kódolva van a tenni akarás, a tudásvágy, és az új dolgok felfedezésével kapcsolatos természetes kíváncsiság. Mindennek a felderítését ahogy a pénz, a benyomás, az ismeretség, ugyanúgy a tudás, az ember fejlődése, vagy épp saját magának fejlesztése is befolyásolhatja. Mert mi értelme lenne felfedezd az addig számodra ismeretlen dolgok világát, az ismeretlen országokat, ha nem vagy körültekintő, ha nem tudod mi vár rád, és ha azt sem tudod hová tartasz
. Ehhez hasonlóan, számunkra is egy „megálló” az érettségi a biztos pont felé, ahová tartunk. Ha úgy tetszik sorsdöntő. Eldöntheti, hogy jobbra kanyarodva közelítsük meg célunkat, egymástól akár elkülönülő útszakaszokon is végig haladva, hogy a tapasztalat is építse személyünket, vagy épp egy teljesen más végállomás felé balra kanyarodva haladjunk, amely felé azt sem tudjuk, hogy egyik napról a másikra mi is fog velünk történni.
Szokták mondani: „A tudás hatalom.” De annak érdekében, hogy a tudásunkkal mi is hatalmasak legyünk, nekünk is tennünk kell, és minden fajta megpróbáltatást pofonokkal, és a saját nehézségeivel együtt tűrni kell, és muszáj menni tovább, amíg csak a lehetőségeink azt megengedik.
Baricz Bernadett, XII.
