Fájó szívvel ugyan, de be kell lássam, hogy nem volt buta ember, aki megfogalmazta: “amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra”. Azon gondolkodtam, hogy valószínűleg ő is járt már úgy, mint én, vagy mint sokan közülünk.
Mindannyiunkkal előfordult már, hogy olyan feladatot kaptunk, amelyet határidőre kellett teljesítsünk, ha volt kedvünk hozzá, ha nem. Ugyan ebben a cipőben járt az a két osztálytárs is, akiknek a történetét leírom most nektek.
Kötelező feladat anyanyelvből, június 1 a téma közlése, június 30 a leadási határidő. Ó, hát a leadásig még kerek egy hónapunk van, addig hatszor megeszem, el is felejtem – igaz, milyen ismerős gondolatok? Van az embereknek egy csekély százaléka, aki a június elsején kapott feladatot másodikán el is kezdi végezni. Ez a személy a mi történetünkben, Bori. Szűk négy nap alatt elkészül vele, ötödik nap csinosítgatja, javítgatja, és el is készül vele, azonban a leadásig még marad bő három hete. Mivel nem akar buzgó mócsingnak tűnni, ezért nem küldi el, gondolja, megvárja a hónap végét. – igaz milyen korrekt?
Nyugodtan végzi a mindennapi teendőit, lazít, lelki nyugalma határtalan, napozgat, kertészkedik, messengerezik a barátaival. Felszabadult, sugárzik belőle az elégedettség, minden kis dologra odafigyel, képes észrevenni és megjegyzi a szépet, mert rendben van magával. Nincs teher rajta, elvégezte a feladatát, így amikor a holnapra gondol, az új lehetőségeit, az új megvalósításra váró dolgait látja.
Milyen vagány élete van Borinak, valósággal irigylésre méltó.
Most írok néhány szót Bori osztálytársáról is, Etelkáról. Ő is egy nagyon vagány kis csaj, szívesen vállal feladatokat. Neki is ugyanaz a kapott feladata. Június 30 a leadási határidő.
– ó, én ezt a feladatot pik pakkra elvégzem
– egy hónap alatt megeszem és meg is emésztem
– ilyen kis dologra, ennyi időt hagyni….na de én megmutatom…..holnap nekifogok el is végzem.
A kezdeti fellángolás nem tartott sokáig, mert rögtön jött a DE HÁT –higgyétek el, hogy a DE HÁT, a nem akarás, a kifogás jele. – De hát még annyi időm van, csak jövő héten fogok neki – és látszólag érthető is, hogy nem fog holnap neki, ugyanis nincs szükség négy hétre a feladat teljesítéséhez.
- ÚÚÚÚ, bakker, milyen gyorsan telik az idő, már június 15 van, mindjárt vége a nyárnak, és kezdődik az iskola…..apropo iskola, hányadika is a határidő?- ja, június 30, jajj jó na, akkor megnyugodtam, addig megleszek, addig még van 2 bő hetem. Megyek is egyet biciklizni, aztán egyet dumcsizunk messengeren a haverokkal.
- MICSODA????????
- Ma június 28 van, nem hiszem el!
- Én nem tudom elképzelni, hogy várhatják el tőlem, hogy 2 nap alatt elolvassak kerek harminc oldalas valamit és még írjak is róla. Én erre nem vagyok képes, nem is értem, hogy gondolják ?!
- Jajj, mennyire érthetetlen a szövege, ennek se teteje, se feneke, nem is értem, ki tudott ekkora keszekuszaságot írni…
- Ki lehet a főszereplő, itt annyian vannak, mint a sár ?!
Megcsörren a telefon, – ne haragudjatok, de nem tudok menni bringázni, nincs időm. – Hogy mennyit csiripelnek ezek a madarak, s a nap is kisüti a szemem, minden összeesküdt ellenem.
- Köszi anyu, de nem vagyok éhes , szomjas sem, csak éppen hagyjatok békén!!!!
- Még van 6 oldal, azt sem tudom, hogy ki a főszereplő, holnap délben le kell adjam, elájulok…..teljesen tönkretesznek ezek a tanárok, semmi emberség nincs bennük, csak stresszelnek és megnyomorítanak!!!
- Június 30, déli 12 – megszületett, elkészültem, ugyan nem volt időm átnézni, lett amilyen lett, de legalább megvan. – elküldöm.
- Fáradt vagyok, kimerültem, alig aludtam, nem is ettem, az embernek nincs egy szabad, nyugodt perce. Bezzeg Bori nem idegeskedik, olyan csendben van, mint a lakat, neki biztos kötélből vannak az idegei!
Mindenki maga dönti el, hogy valóban a kötélidegzet, vagy a jó időbeosztás Bori erőssége.
És ha hiszitek, ha nem, mindig a saját személyes döntésünk, hogy Boriként, vagy Etelkaként éljük hétköznapjainkat. Igen,….mindenkinek a döntés a saját kezében van!
Kurkó Ildikó, fejlesztő pedagógus
