„Kívánjuk a sajtó szabadságát”

       Március 15. Gondolom, mindenki ismeri ezt a dátumot. Minden egyes évben, ezen a napon megemlékezéseket tartunk.  De belegondoltunk abba, hogy mi lenne akkor, ha akkor a márciusi ifjak nem gyűlnek össze a Pilvax kávéházban, nem írják meg a 12 pontot és nem ébresztenek forradalmat?               Gál Emese-Kriszta írása

E dátum által jelképezett korszaknak köszönhetjük gyönyörű himnuszunk keletkezését, zászlóink piros-fehér-zöld színeinek hivatalossá válását, illetve, hogy Magyarország fővárosa Pozsony helyett Budapest, hivatalos nyelve a latin helyett a magyar.

  1. március 15. egy esős tavaszi nap volt. De azon a napon Pesten forradalom zajlott az elnyomás és az egyenlőtlenség ellen. Jó párszor hallottuk már a 12 pontot, de tudjuk is, hogy mit jelentett ez akkor?

Az 1. pont: „Kívánjuk a sajtó szabadsággá, cenzúra eltörlését.” A sajtószabadság a polgárjogok egyik alapvető szimbóluma. A korabeli Magyarországon cenzorok felügyelték a nyomtatott sajtót és megakadályozták a nemkívánatos írások publikálását. Tehát, csak olyan írást lehetett nyilvánossá tenni, amely az akkori politikai helyzetet fényezi. Igaz, manapság is az erkölcsi határokon belül kell maradni, de kinyilvánítható a saját véleményünk.

A 12. pont: „Unió.” De mit is jelent ez valójában? Az oszmán hódoltság következtében a késő középkori Magyarország három részre szakadt és megalakult az önálló Erdély. A törökök kiűzése után a habsburgok Erdélyt nem csatolták vissza Magyarországhoz, hanem külön fejedelmeseként kezelték. A 12. pont Erdély és Magyarország egyesítését követelte, amelyet az erdélyi országgyűlés 1848-ban meg is szavazott.

A szabadságharc bukása után visszaállították Erdély korábbi státuszát, az egységet a kiegyezés  hozta meg. És ez az a pont, ami a mai napig se teljesült, hanem sokkal rosszába váltott a helyzet. Erdély nem, hogy nem tartozik Magyarországhoz, hozzácsatolták Romániához. Magyarországot igaz, megcsonkították de soha nem győzték le igazán. A mai napig harcolunk az elnyomás ellen és a saját akaratunk érdekében. Sokat elértünk ezáltal, de csak rajtunk áll, hogy a 12 pont beteljesedik-e a jövőben vagy sem.

Mert nem az a magyar, aki:

„A magyar szó

még nem magyar érzés,

az ember, mert magyar,

még nem erényes ember,

és a hazafiság köntösében

járó még korántsem hazafi.

S hány ily külmázos

dolgozik a haza megyilkolásán…”

(Széchényi István)

Hanem az, aki:

„ … bátrán szembenéz a nép bajaival:

A nemzet fejlődésének akadályaival,

Aki a szabadságot ma is minden téren

még akarja valósítani.

Ami a népnek műveltséget, egészséget,

jólétet akar.

Aki egy nyomorult, éhező vagy jogfosztott

láttán saját magát is sértve érzi,

emberi, magyari mivoltában.

Aki nem bírja a homályt, sem

a börtönén, sem a gondolatban.”

(Illyés Gyula)

Kategória: Hírek, események | A közvetlen link.