Ma melyikünk tenné ezt meg?

Szeretettel köszöntök mindenkit a március 15-ei ünnepségünkön, melyen az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra emlékezünk.

Hobaj Tamás, XI. írása

173 évvel ezelőtt a pesti ifjúság idealizmusa győzedelmeskedett a mindig lehúzó kishitűséggel szemben és felrázta a tétlen rabságban élő magyarságot. Olaszországban Párizsban és a német államokban már fellobbantak az elégedetlenség lángjai, már csak a fiatalok bátorságára és tettre készségére volt szükség, hogy megragadva az alkalmat megpróbálják lerázni magukról az elnyomó uralmat. De a szabadságharcot leverték és utána fájdalmas megtorlás következett, emiatt felmerült bennem a kérdés, hogy mi értelme volt az egésznek, miért volt olyan fontos nekik a szabadság, hogy az életüket adják érte?

Ma melyikünk tenné ezt meg? Hisz az én nemzedékem örökségbe kapta a szabadságot és fogalma sincs róla, hogy milyen nagy kiváltság valójában. Nekünk egy teljesen magától értetődő dolog, de nem volt mindig így. Őseink a vérüket áldozták, hogy mi szabadok lehessünk és ez nagy felelősséggel jár: tovább kell vinnünk akaratukat, hogy a bőség kosarából mindenki egyaránt vehessen, hogy a jogok asztalánál mindenki egyaránt helyet foglalhasson. A legfontosabb pedig az, hogy soha ne veszítsük el a szabadságot, amit oly nehezen szereztek meg. És ezt nem széthúzással, bizalmatlansággal és testvéreinkkel szembeni ellenségeskedéssel érhetjük el, hanem összefogással.

173 évvel ezelőtt a magyarok összefogtak, hogy megváltoztassák a világot, amelyben élnek.  Tetteik nem maradtak eredménytelenül, bár a forradalmat leverték, de ez a küzdelem ágyazott meg a későbbi kiegyezésnek, ami szinte példátlan fejlődést hozott magával. Ma is szükségünk van az összefogásra, hogy az Erdélyben élő maroknyi magyarság megmaradhasson, hogy egy tiszta és élhető földet hagyjunk magunk után és mi is olyan eredményeket érjünk el, hogy az eljövendő generációk büszkék lehessenek ránk, ahogy mi is büszkék vagyunk 1848 hőseire.

Kategória: Hírek, események | A közvetlen link.